Prológus

Sziasztok! Ismét egy bloggal fárasztalak titeket! ^^ Előre figyelmeztetem az olvasóimat, hogy mindenki saját felelősségre olvassa, ugyanis:

- Perverz fantáziám sokféle dolgot szülhet ^^"

- Sajátos szóhasználatom van :D

- Megzavarhatja egyes olvasók nyugalmát a blog

Általában dőlt betűvel azt jelölöm, amikor a szereplő valamit magában mond.

Kellemes olvasást! ^^ Xx

Mikazuki-chan

- Kérlek hallgass meg - sóhajtottam. Leültem a kanapéra, keresztbe raktam a lábaimat, és karomat összefontam magam előtt. Felhúzott szemöldökkel vártam.

- Ugye tudod, hogy apáddal milyen a munkánk, - bólintottam - megint el kéne utaznunk egy huzamosabb időre.

- Mennyi az az idő? – kérdeztem.

- 2 év… Minimum – megint. Ez annyiszor megtörtént már. – Édesapáddal egy ideje már terveztük, hogy elköltözünk. A repülőgépünk 3 nap múlva indul, addig ti odaköltöztök az új házunkba, ami Washingtonban van. Ne aggódj, a testvéred vigyázni fog rád, pénzt mindig utalni fogunk – anya mondandója végére egészen mérges lettem. Egy keserű mosoly jelent meg az arcomon. – Figyelj, mi ezt a ti érdeketekben tesszük! 

- A mi érdekünkben?! Ha hozzászokunk egy helyhez, és lesznek barátaink, mindig kirángattok onnan minket! Hányszor költöztünk már, hm? Meg tudod számolni? Mennyi időt töltetek velünk? Mindig csak a munka! Különben is! Nick 17 éves, szerintem lenne jobb dolga, mint a kishúgára vigyázni! - kiabáltam. 

- Nicol… - suttogta anyám maga elé. Mérgesen felfutottam a szobámba. Leültem az ablakba. Kezeimet összefontam lábaim körül. Egyedül leszek. Megint…